De saját tapasztalataim előtt álljon itt egy pszichológus véleménye:
(Forrás: Kismama újság különszáma)
“… Még a tájékozott olvasó
számára is meglepő lehet, hogy a
tudományos eredmények szerint,
az embercsecsemő ugyanúgy
hordozásra születik, mint a
főemlőskölykök. Gerincének
görbülete, sípcsontjának íve,
éretlen csípővápája nem csupán
megengedi, hanem egyenesen
indokolja a hordozást. A baba
ugyanis hordozás közben tudja
legkönnyebben felvenni a
számára szokásos magzati pózt.
A csípőficamra hajlamos gyerekek
számára nemcsak kényelmes,
hanem egyenese
n gyógyhatású
a láb felhúzásával és
szétterpesztésével járó hordozási
pozíció…
…Az anya járásának ringása és ritmusa, a hordozás során hallott
egyenletes (szívdobogás) és változatos (beszéd, környezeti zajok)
hangok mind fontos ingerek a kicsi számára. Nyugodtan állíthatjuk,
hogy a bölcső, a ringatózó babakocsi, a babahinták és a felhúzható
zenélő játékok mind “hordozáshelyettesítők”. …A hordozott baba
nem marad ki az élet forgatagából. Miközben folyamatosan a szülő
illatának, melegének biztonságában tudja magát, és éppen a hordozó
felnőtt arcát látja élesen (nagyjából 25 centire tud fókuszálni a
kisbaba szeme), ismerős helyről és természetes látószögből (vagyis
nem alulról) fedezheti fel a világot. Részt vesz a mindennapi életben,
ha fárasztja az ingeráradat, visszavonulhat a kendő védelmébe, anya
mellkasához bújva bármikor szopizhat, aludhat egyet.
A hordozott babák általában kiegyensúlyozottabbak “letett”
társaiknál, és nagyobb bizalommal fordulnak a külvilág felé. Ez akár a
felnőtt éveikre, társas kapcsolataik alakulására is hatással
lehet.”
(Sződy Judit pszichológus, a Kismama újság szerkesztője)
És a saját tapasztalataim:
Hogy kicsit a pszichológiánál maradjak...sok kismama küzd depresszióval. Hirtelen megváltozik az élete, a baba kerül a középpontba, Ő határozza meg az anya napjainak 100%-át az első időkben. Hiszen, ha éhes szopiztatni kell, ha sír fel kell venni...így "szegény édesanyának " le kell mondani szinte mindenről, ami eddig az élete része volt.
A természeti népek, akiknél nem állhat meg az élet, akkor sem, ha egy gyermek megszületik, nagyon egyszerűen áthidalják mindezt: folyamatosan hordozzák a gyermeküket.
Miért ne tehetnénk meg ezt mi is?
Én megtettem, és teszem a mai napig, néha két gyerekkel magamon dolgozom. Így teljes maradt az életem a kislányaim születése után is, hiszen, mindenhová magammal vihettem Őket, nem kezdtek el nyűgösködni fél óra után, mint egy autósülésben, vagy babakocsiban lévő gyermek...éreztem, ahogy lélegeznek, ha szopizni akartak, a hordozóban megtehették bármikor, hiszen semmi nem látszott.
Fanasztikus érzés volt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése